Élet napjaként élték meg a lét őszét Szigetlankán
Elengedésről tanulhattak mindazok, akik részt vettek az immáron harmadik alkalommal megszervezett Élet Napján a Szatmárnémeti-szigetlankai gyülekezet templomában. Míg sokan halottak napja alkalmából a temetőket látogatják, érdemes odafigyelni arra aki örökké él, és reménységet ad a ősz és őszülés idején is.
A vasárnap délután 17 órakor kezdődő rendkívüli istentiszteleten Nagy Róbert lelkipásztor a János evangéliuma 14. részének első 6 verse alapján hirdette az Úr szavát: „Ne nyugtalankodjék a szívetek, higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok lakóhely van, ha nem volna, megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek. És ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. Ahova én megyek, oda tudjátok az utat. Tamás erre azt mondta: Uram, nem tudjuk, hova mégy. Honnan tudnánk az utat? Azt mondta neki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam." Életünknek ez a földi szakasza egyszer egészen bizonyosan véget ér. Érdemes erre készülni, mégpedig idejében. Mit jelent felkészülni arra, hogy egyszer ki kell lépnünk ebből a földi életből? Azt, hogy helyre kell állítanunk az élő Istennel a megszakadt kapcsolatot. Isten az élet forrása, csak annak van élete, aki vele kapcsolatba kerül. Jézus azért jött, hogy helyreállítsa ezt a megszakadt kapcsolatot. A hívő keresztyénnek ezt jelenti a halál. Ezért tud nagyon nehéz körülmények között is reménységgel élni, ha őt érte veszteség, reménységgel gyászolni, és egyszer, majd ha minket hív haza a mi Urunk, reménységgel hozzá hazamenni. - mondta a lelkipásztor.
Az igehirdetést követően szép, lelki üzenettel bíró énekeket énekelt a gyülekezet kórusa, majd következett az alkalom legmeghatóbb része, amikor egy részletet tolmácsoltak Felix Salten svájci író Bambi című gyönyörű regényéből, amiből világosan megláthatták a jelenlevők, hogyan gondolkoznak az emberek az élet őszéről. Két őszi falevél párbeszéde által a lelkipásztor arra irányította a figyelmet, hogy a húsvéti hitű embernek a levél lehullása, a halál azt jelenti, hogy egyik otthonából átköltözik a másikba, ahol meglátja azt, amit itt hisz. Ahol beteljesedik minden ígéret, amiben itt reménykedik. Az ilyen ember túllát mindig élete őszének a nehézségein. Nem amiatt panaszkodik, ami már nincs, hanem azért hálás, ami még van, sőt, ami csak ilyenkor van. Az ilyen ember tud elengedni.
Maskulik Klára szavalata után a gyülekezet közösen elénekelte a Ne aggodalmaskodjál! kezdetű éneket, így a közösség tekintetét ismét az Élő Úrra emelte, reménységgel, élő hittel, élet napjaként megélve a lét őszét is.
